Atombomba ereje tombol a szupercellákban

„A vihar Pátyon egy fával megrakott, egylovas szekeret a rajta ülő parasztgazdával együtt felkapott, a levegőben megforgatta, és az út melletti árokba dobta.”

A rémisztő hír nem új keletű: 1924. június közepén egy F4-es erősségű tornádó söpört végig Pest megyében. A korabeli feljegyzések szerint a viharforgatag Bia 450 házából 400-at pusztított el, hatalmas fákat csavart ki gyökerestül; a tégla- és kőzápor, a lezuhanó gerendák, a beszakadó mennyezetek, az összedőlt falak sok embert temettek maguk alá. Bián 4 halottat, 30 sebesültet, Pátyon 2 halottat, 18 sérültet jegyeztek fel. A pusztítás nyomaiból pedig pontosan ki lehetett számítani a tornádó erejét, amelynek belsejében a levegő pörgő mozgása elérte az óránkénti 343,8 km-es sebességet. Ilyen erősségű széltombolásra azóta hazánkban nem volt példa.

Leállíthatatlan öngerjesztő folyamat

Ám a fenti eset is igazolja: mindaz, ami az utóbbi hetekben Magyarországon történik, nem áll példa nélkül. Sőt, Németh Lajos, a népszerű meteorológus szerint a nyár eleji hónapok 60-70 százalékára mindig is jellemzőek voltak a hasonló jelenségek: – Lassacskán a köznyelvben is használatossá válik a szupercella elnevezés, annyit emlegetjük. Ezek a felhőmonstrumok akkor alakulhatnak ki, ha a földréteg feletti levegő kellőképpen meleg és kellőképpen nedves, márpedig a júniusi időszakban mindkettő jó eséllyel előfordul. Ráadásul ezek a folyamatok öngerjesztők, addig nem is állnak le, amíg egy újabb légtömeg meg nem érkezik.

A keletkező felhők belsejében a Nap melegítő ereje biztosítja a feláramláshoz szükséges energiát. A levegő nedvességtartalmát az egyre hízó felhő magába szippantja, feljebb és feljebb emeli. Eközben a vízcseppek jéggé fagynak, a kezdetben kicsiny darabok egymással ütközve egyre nagyobb jégtömbbé tapadnak össze. Amikor a nagyságuk, valamint növekvő súlyuk miatt a feláramlás már nem képes képes őket a magasban tartani, lezúdulnak a földre, ám mindez oly drámai gyorsasággal következik be, hogy útjuk során nem olvadnak el: bekövetkezik a jégverés.

Irtózatos energiák összpontosulnak

– A szupercellából nagyon rövid idő alatt, viszonylag kis területen akár a másfél havi csapadékmennyiség is leszakadhat – tájékoztat Németh Lajos.
Egy-egy felhő mérete ilyenkor gigantikussá válhat. A szélességük 10-12 km-es lehet, ez még nem is annyira meglepő, ám felfelé magasabbra nyúlhatnak, mint ahol az interkontinentális repülőjáratok haladnak! Akár a 12-13 km-es magasságot is elérhetik a szupercellák; elképzelhető, milyen iszonyatos energiák tombolnak a belsejükben. Az általunk megkérdezett szakemberek (fizikusok, csillagászok, meteorológusok) egybehangzóan állítják: egy-egy ilyen felhőmonstrumban nagyobb erők munkálkodnak, mint amekkora a Hirosimára ledobott atombomba energiája volt.

Sokkoló tények.

Ám magyarázatát adhatják annak is, miért lehetetlen felvenni velük a küzdelmet. Ezeket a felhőket megszűntetni, illetve a kialakulásukat mesterségesen megakadályozni nem lehet! Mit tehet mégis az ember? Jó hír, hogy a jégeső ellen azért van lehetőségünk védekezni. Rakétával vagy egyéb módon úgynevezett ezüstjoidot lehet bejuttatni a felhőkbe, és ez az anyag megakadályozhatja, hogy a keletkező, és egymással ütköző jégszilánkok túlságosan nagy darabokká álljanak össze. Baranya megyében ebben az évben is bevetették ezt a fegyvert, említi Németh, és bár a lezúduló jég így is sokfelé okozott károkat, elképzelhető, mekkora lett volna a pusztítás a védekezés nélkül.

Hurrikánvadászok életveszélyben.

Néhány évvel ezelőtt tízcentis jégdarabok is estek, az idén a Nyírségből jelentettek 7-8 centis példányokat. Mindezt már Polyánszky Zoltántól tudjuk meg. Az Országos Meteorológiai Szolgálat fiatal munkatársa egyben a magyar viharvadászok egyik frontembere is. Neve akkor vált ismertté, amikor tavaly – ahogyan erről lapunk is beszámolt – több társával együtt nemcsak üldöztek, de „be is fogtak” és lefilmeztek egy aktív tornádót. – Az idén az országos hálózat kiépítésén fáradoztunk. A cél az, hogy ha mondjuk Nagykanizsán kialakulnak a szupercellák, akkor ne kelljen nekünk Pestről odamennünk, hanem a helyi csoport készítsen felvételeket. Egyébként az utóbbi időben rekordszámú észlelést készítettek amatőrök, félamatőrök országszerte, több száz tubát, és egy tornádót is megörökítettek.
[kep]
A tuba olyan légörvényt jelent, amely lenyúlik ugyan a szupercella aljából a föld felé, ám a felszínt nem éri el, így a legtöbbször károkat sem okoz. Molnár Storman Ákos viharvadász szerint Magyarországon sem árt az óvatosság, ám az igazi életveszélynek a tengerentúli hurrikánvadászok vannak kitéve. Ott többen hivatásszerűen kockáztatják akár az életüket is egy-egy szenzációs felvételért. Arrafelé akár 4-500 km-es belső forgássebességű légörvények is kialakulhatnak – ugye nem kell ecsetelni, milyen következménnyel járna, ha egy lesifotóst a tomboló vihar elkapna.

Mesterséges tornádó: ingyenes energia

– Minden ezredik felhőképződményből alakul ki szupercella, és minden ezredik szupercellából válik ki tornádó – mondja Egely György kutatómérnök, akit elsősorban arról faggatunk, vajon képes lehet-e az emberiség „megcsapolni” a gigantikus viharfelhők energiáit? Nem, ez valószínűleg nem fog sikerülni, magyarázza a tudós, aki szerint a megoldás éppen ennek a fordítottja: egy Victor Schauberger nevű osztrák erdész az előző évszázad harmincas éveiben levédette azt a technológiát, amellyel mesterséges szupercellát lehet előállítani, amely aztán, ahogyan a természetben, öngerjesztő módon megtermelné számunkra az energiát. – Csupán egyetlen, hozzávetőlegesen ötven méter átmérőjű magyarországi tornádó belsejében is mintegy 1400 megawattos energia összegződik, ez nagyjából megegyezik azzal az energiamennyiséggel, amelyet a Paksi Atomerőmű folyamatosan lead. Ha kisebb-nagyobb forgószeleket mesterségesen, ellenőrzött formában elő tudnánk állítani, nem kellenének atomerőművek sem, mert ez a szerkezet ingyen dolgozna nekünk. De amilyen hülye az emberiség, soha nem fogjuk felhasználni – summázza véleményét Egely, aki e módszerről a Tiltott tanulmányok című kötetében részletesen is beszámol.
Bors