deje, hogy megtanuljuk a szupercella szót: a meteorológiai jelenség egy hete Nyíregyházától északra verte diónyi jégdarabokkal a falvakat, kedden pedig a Dél-Dunántúlon okozott jelentős károkat. Biztosak lehetünk benne, hogy nem utoljára hallottunk a laikusoknak misztikusan hangzó szupercelláról.

Kicsi, heves, gyors

Zivatarfelhő jellemzően akkor alakul ki, ha számottevő páratartalom van a levegőben, és ezt a levegőt valamilyen mechanizmus – például a nyári nap talajmelegítő hatása révén meginduló konvekció, egy hegyoldalnak ütköző szél vagy gyakran a légkör alsó rétegeiben több oldalról tartósan egy területre áramló levegő, úgynevezett konvergens terület – emelkedésre készteti. Szűkebb értelemben egy ilyen több kilométer rétegvastagságra kiterjedő feláramlási zónát zivatarcellának nevezne, ha abban a nedvesség kicsapódik és villámok is előfordulnak benne, de tágabb értelemben a meleg feláramlási és a hideg leáramlási rész kettősét értik zivatarcella alatt a szakemberek. A zivatarok többségét egy vagy több cella alakítja, ezek egyenként 30-50 percnél nem hosszabb életűek, de ezekhez képest ritkán a cellák órákon keresztül önmagukban folyamatosan újraképződve is kialakulhatnak.

Képek a keddi szupercelláról Letenye térségéből

A szupercella egy ilyen különleges cellatípus, amely alapvetően akkor tud kialakulni, ha a függőleges feláramlások és a magassággal erősen növekvő szélsebesség kölcsönhatásba tudnak kerülni és ezáltal egy spirális feláramlás keletkezik, ami függőleges tengely mentén forgó felhőt formál. Ehhez megfelelő, viszonylag ritkán fennálló légköri viszonyokra van szükség. „A szupercella órákon át képes így fenntartani magát” – magyarázza az Országos Meteorológiai Szolgálat veszélyjelző szakembere, Polyánszky Zoltán. „Nagyon heves felhőszakadást hozhat, kétcentis vagy nagyobb jég eshet belőle, 90 kilométeres vagy nagyobb széllökésekkel jár. Tornádók is kialakulhatnak belőle.”

Még szerencse, hogy a szupercella a többi zivatarhoz képest viszonylag ritka. Polyánszky becslései szerint egy évben azért így is százas nagyságrendben alakulnak ki, csak többségük nem lakott terület közelében halad el, továbbá e zivatarfajta kiterjedése elég kicsi, legfeljebb néhányszor tíz kilométer. Így sokszor nem figyelik meg a szupercellákat, lakatlan területen okoznak pusztítást, és nem kerülnek be a napi híradásokba. Jellemző még rájuk, hogy gyakran nagy sebességgel mozognak. „Megfigyeltünk már szinte álló szupercellát is, de ez a ritkább” – mondja a szakember.

Amatőr cellavadászok

Polyánszky néhány kollégájával és pár tucat lelkes amatőr viharvadásszal űzi a szupercellákat, megfigyeléseikről többek között a szupercella.hu weboldalon adnak hírt. Meteorológusok irányításával zajlik a szupercella-vadászat, és úgy kezdődik, hogy a szakemberek megjósolják, hogy hol esélyes szupercella kialakulása. Ez nagyjából fél-egy nappal az esemény előtt lehetséges, szerencsés esetben az országrészt is be tudják lőni. Azonban csak fél-másfél órával a szupercella kialakulása előtt lehetnek biztosak abban, hogy tényleg létrejön a jelenség. Ekkor a meteorológusok riasztják a helyi viharvadászokat, telefonon irányítják őket, folyamatosan tartják velük a kapcsolatot. Májusban a szakértők külön edzőtábort tartottak a viharvadászoknak, képezték őket.

„Célunk az, hogy minél több megfigyelésünk legyen a szupercellákról, és az amatőr meteorológus hálózat és a vadászok észlelései révén ellenőrizni tudjuk előrejelzéseinket. Így egyre biztosabb előrejelzéseket tudunk majd kiadni az OMSZ-nél, amivel a károk mérséklését segítjük” – magyarázza Polyánszky. 2001 óta épül az amatőr hálózat, nagyjából 2005 óta szerveznek viharvadászatokat, de ez a tevékenység 2008-tól lett nagyobb volumenű, így a legfontosabb feladat még a megfigyelés. Erre később aztán már épülhetnek kutatások is, például hosszú távon választ kaphatunk akár arra is, hogy a klímaváltozás fokozza-e a szupercella-képződést „Ezt most még nem tudjuk megmondani” – mondja a szakember. „De könnyen elképzelhetőnek tartom, hogy így van, és egyre többször találkozunk majd a jelenséggel.”