Robban-e a szupervulkán? A vulkánok hegyeket emelnek, a szupervulkánok eltörlik azokat. „Olyan ez, mintha egy jól fölrázott dobozos kólát bontanánk”.
Írta Joel Achenbach
Fényképezte Mark Thiessen
Illusztráció Hernán Cańellas
A legutóbbi yellowstone-i kitörés (mintegy 640 ezer esztendeje) ezerszer erősebb lehetett a Mount St. Helens erupciójánál, 30 kilométer magas hamuoszlop lövellt az ég felé …
Egy harmincéves amerikai hadnagy, név szerint Gustavus Doane, az Úr 1870. évében, augusztus 29-én a távoli Wyomingba vezetett földerítő expedíció tagjaként megmászta a Yellowstone folyó fölé magasodó Mount Washburn csúcsát. Miután fölért, déli irányba pillantva azt vette észre, hogy a Sziklás-hegység tekintélyes szakaszán hiányzik valami – maguk a hegyek.
Csak a távolban látott magaslatokat, közvetlenül a lába alatt egy hatalmas erdős medencét ölelt körül a bércek koszorúja. A táj e foghíjára Doane egyetlen magyarázatot talált csupán: „Ez a nagy medence egy kihunyt vulkán krátere lehet.” Igaza volt. A Yellowstone térsége valóban egy tűzhányó, mégpedig nem is akármilyen!
A Pump-gejzír kitörését megörökítő
infravörös képen a fehér
területek csaknem százfokosak.
A kékek kisebb hőmérsékletűek.; Nagyít>>
Az Egyesült Államok első és leghíresebb nemzeti parkja a Föld egyik legnagyobb vulkánjának tetején csücsül. Egyvalamiben mégis tévedett a hadnagy. A tűzhányó egyáltalán nem hunyt ki. Épp ellenkezőleg – nyugtalanítóan eleven még ma is!
Vannak vulkánok, s léteznek szupervulkánok is. Ez utóbbi kifejezést 2000-ben terjesztette el egy BBC-dokumentumfilm, de a meghatározás máig sem teljesen szabatos. Egyes kutatók a különösen heves tűzhányókat nevezik így. Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata (USGS) viszont azokra használja, amelyek ezer köbkilométernél több hamut és horzsakövet vetnek felszínre egyetlen kitöréssel – egy ilyen nagy erupció ötvenszer meghaladja a Krakatau hírhedt, 36 ezer áldozatot követelő 1883-as robbanását! A vulkánok olykor több kilométeres körzetben elpusztítják a növényeket és az állatokat, a szupervulkánok viszont egész fajokat irthatnak ki azzal, hogy megváltoztatják bolygónk éghajlatát. A vulkánok hegyeket emelnek, a szupervulkánok eltörlik azokat.
A történelmi korokban még nem voltunk tanúi szupervulkán-kitörésnek, a geológusok azonban rekonstruálták, hogy mi játszódhat le egy ilyen erupció során. Először is a Föld köpenyében hő áramlik fel a bolygó mélyéből, és megolvasztja a kéreg alatti kőzeteket. Az így létrejövő hatalmas felszínalatti kamrát magma, részlegesen szilárd kőzetek, vízgőz, szén-dioxid és egyéb gázok nagy nyomású keveréke tölti ki. Évezredek alatt egyre csak gyűlik a magma, és a kamra fölött apránként kidomborodik a föld felszíne. Majd ez a boltozat a szélei mentén behasadozik, mintha valaki alulról fűrészelne át egy födémet. Azután a kamra túlnyomása utat tör magának e hasadékokon át, és a magmában oldott gázok robbanásszerűen kiszabadulnak.
Akár hat méter magasra is fellövellhet a Sawmillgejzírből a nagy föld alatti mélységben túlhevült csapadékvíz és hóolvadék geotermikus szökőkútja. A környező vidéket jórészt lávafolyások borítják.
„Olyan ez, mintha egy jól fölrázott dobozos kólát bontanánk” – szemlélteti a jelenséget a USGS kutatója, Bob Christiansen, aki az 1960-as évek óta vizsgálja a yellowstone-i tűzhányót. Amint a magmakamra kiürül, az addig kidomborodó felszín egyszerűen beomlik. Nem marad utána más, csupán egy jókora kaldera – ez a roppant érzékletes spanyol szó üstöt jelent. A yellowstone-i kaldera alatti „forró folt” kitörések tucatjait idézte elő mintegy 18 millió éves múltja folyamán. Mivel a tüzes góc a föld méhében gyökerezik, és a fölötte elhelyezkedő kéreglemez délnyugat felé mozog, a korábbi kitörések kalderái gigantikus gyöngysorként sorakoznak Idaho állam déli részétől egészen Oregonig és Nevadáig, az egykor volt erupciókat követő lávafolyások pedig szinte holdbéli tájjá formálták a Snake folyó síkságát.
Az utolsó három kitörés már a mai Yellowstone park területén következett be. A legutóbbi (mintegy 640 ezer esztendeje) ezerszer erősebb lehetett a Mount St. Helens 57 ember halálát okozó 1980-as erupciójánál. Csakhogy a rideg számok nem érzékeltetik kellően a szupervulkán erejét. Nos, a tudósok számításai szerint e yellowstone-i kitörés során 30 kilométer magas hamuoszlop lövellt az ég felé, vulkáni törmelékekkel terítve be Észak-Amerika nyugati vidékeit, egészen a Mexikóiöbölig. Vulkáni hamuból, kőzetekből és gázokból álló piroklaszt-áradatok 800 fokra hevült, sűrű és végzetes, égig érő szürke fellegei söpörtek végig a tájon. Egész völgyeket töltött fel – olykor száz méter vastagon – a tűzforró, súlyos anyag, szilárd burokkal födve be az egykor zöldellő tájat. Ám a Yellowstone múltjában mégsem ez volt a leghevesebb epizód! 2,1 millió éve, egy kétszer erősebb szupererupció akkora nagy üreget vágott a földbe, mint Csongrád megye. És 1,3 millió esztendeje egy harmadik – kisebb, de szintén pusztító erejű – kitörés is bekövetkezett.
Kitörni készül a szupervulkán? Elpusztulhat az emberiség!
A Föld számos működő vulkánjai közt vannak kivételesen veszélyesek is, amelyek kitörése ezerszerese lehet egy átlagos vulkánénak. Ezek az úgynevezett szupervulkánok szerencsére ritkák, és kicsi az esély, hogy működésbe lépnek, ám az idő előre haladtával ez az esély egyre nagyobb.
A legfenyegetőbb veszély a Yellowstone Park szupervulkánja, amely nagyjából 600.000 évente lép működésbe. A legutóbbi kitörés 640.000 évvel ezelőtt történt, és a vulkán a mai napig aktív! Sőt, egyre aktívabb, és ez igencsak aggasztja a kutatókat. És nem csak őket. Ha egy ilyen szupervulkán működésbe lép, akár az egész emberi civilizáció eltűnhet a bolygó felszínéről. Ezelőtt 75.000 esztendővel az indonéziai Toba szupervulkán hatalmas kitörése majdnem lesöpörte az emberiséget a Földről. Mitokondriális DNS vizsgálatokkal az emberek „családfáját” anyai ágon nyomozó tudósok megállapításai szerint a Toba kitörését követő időkben az emberiséget mindössze 5-10 ezer fő képviselte az egész bolygón!!!
Hasonló kitörést tesznek felelőssé a Perm végi kihalásokért is, amikor a Föld akkor élt fajainak 90%-a kipusztult egy szibériai szupervulkán kitörésekor. Ilyen szupervulkánok közé tartozik a Yellowstone-park területén elhelyezkedő kaldera, mely eddig 600 000 esztendőnként szeretett kitörni. Legutolsó ilyen kitörése pont 600 000 éve volt… Azt, hogy aktív a vulkán , pontosan mutatják a rendszeres földrengések a és a talajszint magasságának változása is. Az elmúlt évtizedek során nagy mértékű (60 év alatt 83 cm) emelkedés és kis mértékű süllyedés mutatkozott a kaldera területén – mintha a vulkán sóhajtana. Ha most bekövetkezne egy újabb kitörés, az nem csak az USA lakosságának jó részét irtaná ki közvetlenül, hanem valószínűleg a Toba kitöréséhez hasonló arányban csökkentené a túlélő emberiséget is. Teljesen összeomlana a mezőgazdaság a bolygón, nagy részben elpusztulnának az állatok és a növények, a hirtelen jött vulkáni tél (melyhez egy nukleáris tél hasonlít talán legjobban) óriási energiaválságot idézne elő, és aki ezek után még életben volna, az lassan éhen halna… A történelem során számos vulkáni katasztrófa történt már, kisebbek és nagyobbak egyaránt, mint például a Vezúv 79-es kitörése, vagy a mínoszi kultúrát elsöprő Thíra – ez már egy jóval nagyobb katasztrófa volt – egészen a dínók kipusztulásáig, amelyet igen sok tudós szintén a szupervulkánok számlájára ír.
Most a figyelem középpontjában a Yellowsone Park szupervulkánja áll, amely már három alkalommal – 640.000, 1.3000.000 és 2.100.000 évvel ezelőtt - a teljes pusztulás szélére sodorta a földi életet, és nagy valószínűséggel tartogat még meglepetést az emberiség számára is. Persze az sem kizárt, hogy valamelyik másik – akár tenger alatti - szupervulkán megelőzi, hiszen a Föld számos pontján igen aktív vulkanikus tevékenység folyik. Az esély bármennyire csekély, az biztos, hogy előbb-utóbb bekövetkezik. Kérdés: túléli-e az emberiség?
Az emberi tevékenység által okozott klímaváltozások mellett a természeti kockázatokra is figyelni kell. A geológusok szerint reális a veszély, hogy előbb vagy utóbb ki fog törni egy pusztító erejű szupervulkán, ami akár globális méretekben is csökkentheti a hőmérsékletet.
A kutatók szerint például már régen esedékes lenne egy ilyen kitörés az amerikai Yellowstone nemzeti park területén. A Yellowstone nagyjából 600 000 évenként tör ki, és a legutolsó esemény 640 000 évvel ezelőtt volt. Így készülnünk kell a következő katasztrófára, hacsak a vulkán el nem szunnyad magától. De a talajfelszín deformációi és a műholdak által mért egyéb adatok arra utalnak, hogy még mindig aktív, és ma is mozgásban van.
A szupervulkánok jellegzetes módon nem hegyek, hanem süllyedékek, kalderáknak nevezett óriási összeomlott kráterek, amelyeket nehéz észrevenni. A Yellowstone kalderája 70 kilométer hosszú, és 30 kilométer széles. Nyolc kilométerrel a föld felszíne alatt egy óriási magmakamra fekszik, amely hatalmas mennyiségű olvadt kőzetet tartalmaz. (A parkban számos vulkáni utóműködési folyamat - pl. a gejzírek - is ennek köszönhetik létezésüket - a képeken ezekre láthatunk példákat.) A kamrában növekszik a nyomás, fölötte a felszín megemelkedik, és jól mérhetően emelkedik a hőmérséklet is. A vulkanológusok azonban nem tudják pontosan előre jelezni, hogy mikor fog kitörni a vulkán.
A szupervulkánok a legnagyobb valószínűséggel a szubdukciós zónákban fordulnak elő, ahol a kőzetlemezek egymás alá buknak. A pacifikus szegély és DK-Ázsia különösen veszélyes ilyen szempontból. De van egy kaldera Dél-Olaszországban, Nápoly közelében is. Ez ugyanolyan lehet, mint a Yellowstone, csak kisebb kiadásban.
A szupervulkán kitörésének az ereje jóval nagyobb, mint a normál kitöréseké. A felszabaduló energia egy üstökös vagy egy aszteroida becsapódásával hasonlítható össze. Egy aszteroida elterelésével még meg lehet próbálkozni, viszont semmit nem tehetünk a szupervulkánok kitörése ellen. A robbanás több köbkilométer kőzetet, hamut, port, kén-dioxidot juttat a felső atmoszférába, ahol ezek visszaverik a beérkező napsugarakat, erősen csökkentve ezzel a Föld felszínének hőmérsékletét. A hatása szinte olyan, mint egy nukleáris háború után bekövetkező nukleáris tél. Ezek a hatások 4-5 évig eltarthatnak, miközben a termések elpusztulnak, és a teljes ökoszisztéma összeomlik.
A vastag jégtakarókból vett fúrómagminták azt mutatják, hogy a szumátrai Toba kitörése 74 000 évvel ezelőtt 3-5 oC globális lehűlést okozhatott, ami talán a 10 oC-ot is elérhette a közepes és magas földrajzi szélességeken. Még a közönséges vulkánok is hatást gyakorolnak a klímára. Egy másik indonéziai vulkán, a Tambora 1815-ös kitörése után hideg időjárás következett több éven keresztül, és az éves globális felszíni átlaghőmérséklet körülbelül 1 oC-kal volt a normális érték alatt.
Az Angol Geológiai Szolgálat szakemberei most a brit parlamentben lobbiznak annak érdekében, hogy több kutatási lehetőséget biztosítsanak a szupervulkánok és kitöréseik klimatikus hatásainak vizsgálatára.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Hasonló kitörést tesznek felelőssé a Perm végi kihalásokért is, amikor a Föld akkor élt fajainak 90%-a kipusztult egy szibériai szupervulkán kitörésekor. Ilyen szupervulkánok közé tartozik a Yellowstone-park területén elhelyezkedő kaldera, mely eddig 600 000 esztendőnként szeretett kitörni. Legutolsó ilyen kitörése pont 600 000 éve volt… Azt, hogy aktív a vulkán , pontosan mutatják a rendszeres földrengések a és a talajszint magasságának változása is. Az elmúlt évtizedek során nagy mértékű (60 év alatt 83 cm) emelkedés és kis mértékű süllyedés mutatkozott a kaldera területén – mintha a vulkán sóhajtana. Ha most bekövetkezne egy újabb kitörés, az nem csak az USA lakosságának jó részét irtaná ki közvetlenül, hanem valószínűleg a Toba kitöréséhez hasonló arányban csökkentené a túlélő emberiséget is. Teljesen összeomlana a mezőgazdaság a bolygón, nagy részben elpusztulnának az állatok és a növények, a hirtelen jött vulkáni tél (melyhez egy nukleáris tél hasonlít talán legjobban) óriási energiaválságot idézne elő, és aki ezek után még életben volna, az lassan éhen halna… A történelem során számos vulkáni katasztrófa történt már, kisebbek és nagyobbak egyaránt, mint például a Vezúv 79-es kitörése, vagy a mínoszi kultúrát elsöprő Thíra – ez már egy jóval nagyobb katasztrófa volt – egészen a dínók kipusztulásáig, amelyet igen sok tudós szintén a szupervulkánok számlájára ír.
