Gejzírek és kanyonok

banhill @ 2007. June 18

Ismét a tágas Amerikába vetett minket a sors. Arról, hogy milyen átrepülni a pond-ot már értekeztem korábban, itt csak annyit jegyeznék meg, hogy nem lett kellemesebb. Illetve súlyosbította az a körülmény, hogy érkezésünk másnapján továbbrepültünk Salt Lake City-be. Ez korántsem hangzik rettenetesen kivéve, hogy az érkezés és az indulás között alig telt el hét óra.

Egy kies koradélután megérkeztünk hát SLC-be, ahonnan bérelt autóval folytattuk utunkat a Yellowstone Park irányába. Legutóbb, egy egyébként kiváló, zsörmön inzsinyőring Mergában utaztunk hátul hárman, ami heringszerű elhelyezkedést tesz szükségessé és nem volt nagyon kényelmes. És akkor nagyon eufemisztikus voltam. Hogy a heringet elkerüljük, most egy amerikai családi batárt béreltünk, a hellyel így nem is volt gond egy szál se.

SLC-ből a Yellowstone rengeteg km-re van. Plusz előtte a repülés, úgyhogy Orsi meg én már vacsorát sem kívánunk, csak szunyát.

Yellowstone

A Yellowstone a világ leglátogatottabb nemzeti parkja, évente több, mint négymillióan keresik föl. Van gazdag élővilága, rettentő sokféle szmutyi jön fel a földből és itt található a bolygó gejzíreinek háromnegyede. A maradék meg Izlandon.

Két út van a parkban, a déli kör és az északi kör, ezekről rövid sétákkal a park legtöbb híres látványossága elérhető. A belépődíj, amit a park négy bejáratánál lehet megváltani, járművenként 25 kőkemény dolcsi és egy hétig érvényes.

Első napunkon a déli kört tettük meg, melyen azok a látványosságok találhatók, amik gyakrabban szerepelnek a Yellowstone-os képeslapokon: geyser basin-ek meg hot spring-ek. A gejzír az ugye olyasmi, hogy van a vulkán, ami kicsit – de nem nagyon – be van temetve és az őt elfedő réteget átjáró barlangokban összegyűlő víz időnként felforr és olyankor látványos módon kitör. Nem sokban különböznek ettől a hot springek, azaz melegvizű források sem, mindössze annyiban, hogy nem forrnak fel és így nem is törnek ki. A melegvizű források elsősorban hihetetlen színüknek köszönhetik népszerűségüket. Bár a 90-95 fokos víz melegnek tűnhet, sok élőlény lakik ezekben a kis medencékben, s színezik be őket a kék, a zöld, a sárga és a piros árnyalataira.

Gejzírkitörést is láttunk, egy sereg kisebb gejzír például pár percenként tör ki. A nagyobbak közül az akár 20m-re is kitörő Old Faithful periódusa a legmegbízhatóbb. E köré a gejzír köré félkörben egy nagy nézőteret is építettek, ahonnan több százan élvezhetik a látványt. Mi magunk is kivártunk itt egy kitörést.

A park legnagyobb gejzíre ezzel szemben, a 60m-es vízoszlopot produkáló Grand, sajnos sokkal kevésbé kiszámítható, naponta 1-2 kitörése van csupán. A látogatóközpontban, ahol a kiszámítható gejzírek kitörési idejéről egy kis tábla tájékoztatja a turistákat, a Grand-ra egy négy órás intervallum volt megadva. És még utána egy órával tört ki! És a Grand még így is a jól jósolható gejzírek közé tartozik, vannak olyanok is, amelyek évente produkálnak csak egy-két kitörést.

Az Old Faithful a park fő-fő látogatóközpontja mellett helyezkedik el, ahonnan egy pármérfőldes utat gyalog bejárva, a gejzírek és melegvízű források sokasága látogatható meg. Ahol nem megbízható sziklákon halad az ösvény, ott deszkapallókból áll, hiszen a talaj instabil és bármikor beszakadhat. Márpedig nem lehet kellemes, ha az ember egyszerre csak nyakig merül egy forráshatáron lévő, savas fürdőbe.

Gyönyörűen sütött a nap, a levegő magashegyi és kristánytiszta. Ösvényünk legtöbbször kitett helyen halad, sehol egy árnyék, úgyhogy le is égtünk. Mindannyian. Nagyon. Az én fejem már másnap, az északi körön elkezdett lehullani.

Estefelé jutottunk el a park kanyonjába, ami igen jó időzítésnek bizonyult, a szines sziklák legszebb árnyalataikat mutatták a lemenő nap fényében. Elkészítettük az obligát fotókat az Artist’s Point-ról, ahol a szikla nem vörös, hanem rózsaszín, majd hazatértünk steak-et enni, hogy a másnaphoz is legyen erőnk.

Első számú turistacélpontunk a Petrified Trees, azaz megkövesedett fák voltak. A többesszám már nem indokolt, mert a három leghíresebb kövé dermedt fából kettőt a turisták elhordtak. Soha nem fogom ezt megérteni. Otthon egy darab kő csak, ami fogja a port.

Másodszorra a Yellostone egyik legszebb vízesését, a fenséges Tower Falls-t kerestük fel. Magasan, élettelen sziklák szűkületéből bukkan elő, majd negyven méteres zuhanás után egy sürű fenyőerdőbe érkezik. A vízesést napsütéses időben, amilyenben mi is meglátogattuk, szivárvány övezi. Igen, olyan giccses, amilyennek hangzik, de egy kicsit egy mese szereplőjének érzi magát tőle az ember.

Utoljára néztük meg az északi kör legfőbb látványosságát, a Mammoth Hot Springs-t, ami — ahogyan neve is mutatja — egy jó nagy terület, ahol egymást érik a melegvizes források. S bár sok forrás alakította ki a Mamut fehér hegyoldalát, most éppen egy viszonylag nyugodt periódusát éli a képződmény, sok forrás kiszáradt és soknak csökkent a vízhozama. Ezzel együtt szép látvány, teraszos formái sokban emlékeztetnek Pamukkale medencéire. Bár fürdőzni itt nemigen tanácsos.

Macilacival nem találkoztunk, a rangerek legnagyobb örömére a medvék leszoktak a turistakajáról és visszatértek a park kevésbé könnyen megközelíthető helyein lévő élőhelyükre. Bölényt viszont annál többet láttunk, a hatalmas állatok a parkban jóformán mindenütt a tájkép meghatározó elemei.

Viszonylag korán ágyba bújtunk, hiszen másnap hosszú út várt ránk.

Forrás:

http://banhill.hu/utiblog/?p=32