Tornádók Magyarországon

Bár az ottanihoz hasonló hidegbetörések Európában is megfigyelhetők, a felszín közeli meleg és a néhány kilométeres magasságban elhelyezkedő hideg levegő hőmérséklete között csak igen-igen ritkán alakul ki akkora különbség, mint az amerikai földrészen.
Meteorológiai följegyzések, újsághírek és egyéb beszámolók az elmúlt százötven évben mintegy harminc alkalommal tudósítottak tornádóra utaló pusztításról a Kárpát-medencében. Hazánk területét ezek közül tizenkilenc érintette. Mivel a pusztítás sávja legfeljebb 100-200 méter széles, és hossza a legritkább esetben haladja meg a néhány kilométert, a tornádótölcsér élettartama pedig mindössze néhány perc, a megfigyelések meglehetősen megbízhatatlanok. Több esetben egy-egy szélvihar okozta kárt emlegetnek tornádó pusztításaként. Ha senki sem számolt be a tornádótölcsér látványáról, és ha a pusztítás sávja sem olyan, mint ami a tornádóra jellemző, a tudósításokat erős fenntartással kell fogadnunk. Bizonyos esetekben a forgószél nem a felhőből kinyúló tölcsér kíséretében közeledik, hanem a szomszédos területek egyenetlen fölmelegedése miatt alakul ki. Ilyen torony, "amit porbul rakott a szél" Arany Jánosnál is előfordul a Toldi első énekében: "Mintha füstokádó nagy kémény szaladna..."
Tornádótölcsért hazánkban először Sőregi János régésznek sikerült lefényképeznie 1938-ban a Szamosháton. A képeket a debreceni Déri Múzeum archívuma őrzi. A károk alapján arra következtethetünk, hogy az eddig előforduló magyarországi tornádók erőssége a Fujita-Pearson-skálán legföljebb az F2-es értéket érte el. A legpusztítóbb az 1924. évi biai tornádó volt, amikor egy csaknem 1 kilométer széles és 70 kilométer hosszú sávban mindössze hat perc alatt összesen 6 millió aranykorona kár keletkezett, öt ember vesztette életét, és hatvanegy sebesült szorult orvosi ellátásra. Emlékezetes még az 1926. évi kabai ikertornádó, akkor két szomszéd felhőből nyúlt le egy-egy tornádótölcsér. 1972-ben a Balaton fölött víztölcsér (tromba) alakult ki, majd gyökerestül csavarta ki a balatonfüredi Tagore-sétány fáinak tucatjait.
Időnként tornádó közelségére utaló egyéb jelekről is beszámolnak a tudósítások. Ilyen például az, amikor forgószél által felkapott tárgyak potyogtak az égből. Nagykanizsa közelében 1939. július 9-én békaeső hullott: a szemtanúk mintegy 300 méter hosszú sávban láttak apró tüzesbékákat (vöröshasú unkákat) potyogni az égből. Tarpán 1934-ben és 1942-ben is megfigyeltek halesőt. Az apró halacskákat mindkét esetben a Tisza közeli öntésterületéről emelhette föl a forgószél tölcsére. (Gy. Gy.)

Magyarországi tornádók a XX. században: 1913. augusztus 7. Duna-Tisza-köze; 1924. június 13., Bia és Vác; 1926. június 1., Kaba; 1930. május 8., Hegyalja; 1938. augusztus 8., Nábrád; 1941. április 26., Nagykőrös; 1941. május 2., Mezőbánd; 1947. július 9., Felsődobsza; 1954. május 7., Tata; 1954. július 1., Albertirsa; 1955. június 8., Hortobágy; 1957. július 2., Tiszaörs; 1972. május 19., Balatonfüred; 1972. július 15., Nagyatád; 1995. június 1., Jászság; 1996. június 21., Torvaj és Sérsekszőlős; 1997. november 11., Kunszentmárton; 1998. július 18., Tar; 1998. augusztus 21., Csorvás; 1999. május 2., Szikszó.

Forrás: www.origo.hu

Viharforgatag nyolcvan évvel ezelõtt

Ez év június elején nagy vihar söpört végig az országon. Több helyen is – Etyek, Kõbánya – tornádószerû jelenségeket véltek látni. Akik érdeklõdnek a hasonló jelenségek iránt, eszükbe juthatott, hogy 80 évvel ezelõtt, 1924. június 13-án, egy pénteki napon Magyarország egyik legnagyobb tornádója söpört végig régiónkon. A viharforgatag Bia elõtt keletkezett, s Vác irányába tartó 70 km-es útja közben számos települést érintett. „Alig maradt ép ház Bián és Pátyon. Teljesen elpusztította a két községet a vihar. Embereket röpített a levegõbe a forgószél. Kilenc halott, ötvennél több sebesült. – E címekkel jelentek meg az újságok 1924. június idusán.

Tornádó vagy viharforgatag?

A tornádónak sokféle meghatározása és neve létezik. Különbözõ hõmérsékletû és erejû légtömegek összecsapásakor, hatalmas zivatarfelhõk mélyén alakul ki. Az erõteljesen felfelé áramló meleg levegõt a felhõk felsõ részén magaslégköri szelek forgásba hozzák. Az így kialakuló dugóhúzószerû tölcsér a földre ereszkedik, ez a tornádó. A tölcsér külsõ részén a szél sebessége több száz kilométeres is lehet, belsejében a légnyomás sokkalta alacsonyabb. A hatalmas nyomáskülönbség rendkívül nagy szívóhatást hoz létre, amely házakat, embereket, szekereket is a magasba emelhet. A tornádó pusztító hatása keskeny sávra, legfeljebb 400-500 méterre összpontosul, azon belül szinte mindent elpusztít, míg tõle nem nagy távolságra akár minden épségben maradhat.

Dr. Réthly Antal meteorológus kerüli a tornádó elnevezést, viharforgatag névvel illeti az 1924. évi forgószelet. Részben, mert a pusztításnak a kiterjedése szélesebb (közel 1 km szélességû) volt, és nem határolta élesen szélcsendes terület, másrészt magyar névvel kívánta megjelölni e hazánkban szerencsére nem gyakori természeti katasztrófát.

Biai utcakép a tornádó elvonulása után.

A vihar vonulási sebessége 24 km/óra körüli volt. A néhány perc alatt átvonuló viharforgatag súlyos károkat okozott. Az Újság tudósítója szerint „Bia község 450 házából 400-at elpusztított a vihar. A falu olyan, mint a harctéri falvak voltak egy-egy ütközet után. Gerendák meredeznek az égnek, a házhelyektõl messze az út közepén téglahalmazok, összetört cserepek feküsznek. Torbágyot csak a vihar kísérõszele érintette, de így is 25 háznak tetõzetét lerombolta.” Páty Burgundia falurészén a pusztítás „minden képzeletet felülmúlt: földig lerombolt házak”. Pilisszentivánon „a vihar 35 ház tetejét megrongálta és 40 ház tetejét elvitte. A viharforgatag egy kõszénnel megrakott teherkocsit felborított. Több házat megrongált, nagyobb károk nem történtek” – olvashatjuk Az „Idõjárás” 1925 évi egyik számában.

A tornádó Pilisvörösváron

Pilisvörösváron „a vihar a községnek a nyugati szélén vonult át, csak a vihar szele okozott az épületekben kisebb, helyenkint nagyobb károkat. A gyümölcsfákban irtózatos volt a pusztulás, mert a kálváriától dél-nyugatra esõ fák – évtizedes dió és fõképp cseresznye – százait tördelte le és nyomta ki tövestõl. A domborzati viszonyok helyenként a vihar megerõsödését eredményezték. A körbeforgó szélnek bizonyítéka, hogy egy 30 cm átmérõjû hatalmas diófát a vihar körbecsavart, mert a földön a gyökérzete körül egy 48 cm mély és mintegy 100 cm átmérõjû gödör volt, amelyik csakis a fának forgatása által keletkezhetett. Ezen forgás közben több vastag gyökérszál elszakadt, gallyak letöredeztek, a fa azonban megtépázva, de állva maradt.”

Pilisvörösváron 7-50 milliárd korona kárt becsültek, épületekben 2 milliárdot. Tahin 58 ház rongálódott meg és több ezer fa tört ki. A viharforgatag a Vác-verõcei vasútvonalnál már veszített erejébõl. Az össz anyagi kár a hivatalos becslés alapján 50 milliárd korona, a más becslések szerint akár 170 milliárd is lehetett.

A borzalmas forgószél sok emberáldozatot is követelt. A szélvihar magával sodorta, felvitte a levegõbe az embereket, a tégla- és kõzápor, a lezuhanó gerendák, a beszakadó mennyezetek, az összedõlt falak sok embert temettek maguk alá. Bián 4 halott, 30 sebesült, Pátyon 2 halott, 18 sérült.

A viharforgatag a számok tükrében

A tornádók jellemzésére egy F0-tól F5-ig terjedõ, relatív osztályozást, a Fujita-skálát használják. A biai pusztítás nyomaiból közelítõ módszerrel állapították meg a szél sebességét, alsó határértékét ledöntött, a felsõ értékét épségben maradt építmények szilárdsági számításai adták. Ez alapján „a tornádó szélsebessége a Bia és Páty közötti szakaszon középértékben kifejezve: 95,5 m/s” (343,8 km/h) volt legalább. Ez F4 kategóriájú tornádót jelent. Lökésszerû szélsõértékként a 104 m/s, azaz 374,4 km/h-t is meghaladta a szél sebessége. Bián négy házat teljesen ledöntött. Pátyon egy egylovas, egy öl fával megrakott szekeret a rajta ülõ parasztgazdával együtt felkapott, a levegõben megforgatta, és az út melletti árokba dobta. Számos hasonló jelentés mellett ezek is az F4 erõsségre utalnak.

Számítások alapján a légnyomásérték legalább 50 mm-rel csökkent, de szélsõértéken akár a 675 mm-es légnyomásérték alá is eshetett a ciklon magvában. Hazánkban ez a legalacsonyabb légnyomásérték.

Hazánkban az ilyen természeti katasztrófák ritkák. Mind pusztító erejében, mind kiterjedését és pályáját tekintve a legnagyobb e dátumában is emlékezetes 1924. év június 13-i (pénteki) viharforgatag.

Horváth Imre

Forrás: www.pilisvorosvar.hu

És hogy teljes legyen a kép egy képtár a szupercella.hu oldalról, ahol a Magyarországon észlelt eseményekről lehet képeket nézegetni:
Magyarországi tubák, tornádók, és szupercellák médiatára
Forrás: www.szupercellahu